Megjelent a Kibergenezis

9781544843476_frontcoverÖrömmel jelenthetem be, hogy megjelent a Kibergenezis! A Lost Galaxy sorozat új eleme nem a korábbiak folytatása abban az értelemben, hogy egy mellékszálat dolgoz fel, amely történetileg a Törékeny Horizont és a Titáneső eseményei között játszódik. Ennek ellenére én azt javaslom, hogy a regényt a Bukott Angyalok sorozat kötetei után olvassátok el.

A regény elérhető papírkötésben (Amazon, Amazon Europe bármelyik vállalata, Lulu.com, Createspace.com), illetve elektronikus formában (smashwords, Google Play, lulu.com, iTunes (folyamatban) és még egy sereg egyéb store). A korábbi évekkel ellentétben a Kibergenezisből nem készült ingyenes változat, de igyekeztem úgy beállítani az elektronikus kiadás árát, hogy az senki számára ne jelentsen gondot. (Ennél bővebben írtam a terjesztési csatornákról és a hozzájutás módjáról az előző bejegyzésben). Csatlakozz a Facebook csoportunkhoz, hogy értesülj minden újdonságról vagy hírről.

Az egyes store-okban hozzáférhető kivonaton kívül a korábbi bejegyzésben is olvashattok egy rövid szakaszt a könyvből.

Szerző: Phoenix Wolf Kategória: Hírek

Hogyan juthatsz hozzá a Lost Galaxy regényekhez?

Bár már sokan megtalálták a módját, hogyan jussanak hozzá a Lost Galaxy sorozat könyveihez, összeírtam egy rövid ismertetőt a témáról.

Először is a licenc dolgok. A sorozat első négy kötetének – a Bukott Angyalok sorozatnak – az elektronikus formái jelenleg GPL licencelés alá esnek. Ez a gyakorlatban azt jelenti, hogy ezekhez a könyvekhez elektronikus formában ingyen hozzájuthatsz, letöltheted őket magadnak, és változtatás nélkül továbbadhatod. Változtatni, nyomtatni, nyilván nem lehet őket, de a terjesztés ebben a formában, illetve az idézés a forrás megjelölésével engedélyezett.Nincs garancia arra, hogy ez mindig így marad, tehát ha még nem tetted meg, akkor célszerű minél előbb beszerezni.

A papír alapú könyvek esetében mindig standard licencelés érvényesül, azaz ezek pénzbe kerülnek, nem módosíthatóak, nem publikálhatóak, stb.

A Kibergenezis esetében szakítottunk a GPL-el az elektronikus formák esetében is, és áttértünk standard licencre. Azaz a Kibergenezisnek minden formája, elektronikus vagy papír alapú standard szerzői licencelés alá esik, nem lehet őket változtatni, publikálni, továbbadni, stb.

OK, akkor lássuk a beszerzés standard módjait.

  • A GPL alá eső elektronikus formák beszerezhetők erről az oldalról, illetve a Mech Factory (http://battletech.rpg.hu) oldaláról. (Menü/Regények).
  • Minden regény elérhető a Google Play!, Google Könyvek, iTunes, BarnesNoble, Kobo, Inktera, txtr, Overdrive, Scribd, Gardner, Odlio, Tolino és még néhány egyéb elektronikus store-ból. Sajnos technikai okokból az Amazon Kindle Direct (KDL) nem érthető el.
  • Elérhető a smashwords.com oldalán, akik egyébként a fenti store disztribúciókat intézik (kivéve a Google-t, azt direktben kezelem). Mint minden store eladás, ezek is tárolódnak a szerveren, azaz ha új eszközt veszel, akkor is rendelkezésedre állnak majd a könyvek. Itt le tudod tölteni különböző formátumokban, és olvashatod online is. Epub és mobi verzió is elérhető.
  • A papír alapú kiadások több helyen is megvehetők.
    • Amazonon (ideértve az amazon.com-ot, amazon.de-t, amazon.co.uk-t, amazon.it-t, amazon.es-t, amazon.fr-t és minden egyéb Amazon Europe-hoz tartozó vállalatot)
    • Createspace.com-nál (www.createspace.com)
    • Lulu.com-nál.
      Technikailag, minőségileg nincs különbség a könyvek között. Mindegyik cég más szállítási költségeket számol fel, függően attól, hogy hová rendeled.Az európai Amazon-ok valószínűleg olcsóbb szállítási költséggel dolgoznak.

Bár én mindenkinek a fenti módszerek egyikét javaslom, nyilván akad olyan, aki nem szeret vagy nem tud az interneten vásárolni. A rossz hírem az, hogy a papír alapú kiadásokban nem tudok segíteni; én is csak külföldről tudnám megrendelni, és amióta az adó- és vámmentes rendelések értékhatárát drasztikus levitték, eléggé drága lenne nagyobb (kettőnél több 😦 )  tételt rendelnem. (Welcome to Magyarisztán btw.) Segíthetek viszont a kezdő lépésekben tanácsokkal, ha valaki kéri.

A fizetős elektronikus verziók beszerzésére két további módszert tudok javasolni.

  • Donate. (Adományozás) Ez a legegyszerűbb és csak kicsit macerásabb, mint a sima vásárlás. Jobb oldalon van egy Donate gomb, amely először átvisz a Mech Factory hasonló oldalára. Ott nyomd meg újra, és kapsz egy Paypal-es adományozó ablakot. Itt kártyával vagy paypal-el közvetlenül tudsz adományozni. Adj annyit, amennyit fizetni szeretnél a regényért. Vedd figyelembe, hogy nem csak ezért a regényért fizetsz, hanem minden korábbiért is.
  • Végszükség esetén, de tényleg csak akkor elfogadok banki utalást is. Vedd fel velem a kapcsolatot emailben és megírom a számlaszámot. Ezt szeretném a legkevésbé, mert nehéz nyomon követnem és ez neked is plusz pénzbe fog kerülni.

Mindkét esetben ne felejts el valamilyen élő email címet megadni, mert oda fogom küldeni a regényt! Add meg azt is, hogy milyen formátumot kérsz. Minden ilyen esetben hagyj nekem pár napot, hogy feldolgozzam a beeső kérést.

Ha ezeket a módszereket választod, akkor meg kell ígérd nekem becsületszóra, hogy a neked elküldött verziót nem adod tovább senkinek. De tényleg. (Nem ígérem, hogy az elektronikus verziódban nem lesz azonosító jel.Ha találkozom egy ilyen verzióval bármilyen publikus site-on, akkor ennek a lehetőségnek azonnal vége, és a felelős nevét kiposztolom könyörtelenül, elérhetőségekkel, mindennel.)

Ha egyik módszer sem tud működni a te esetedben, ellenkezik a vallásoddal, hogy pénzt adj bármire, esetleg szegény vagy mint a templom egere, de mégis szeretnéd elolvasni a regényeket, akkor is tehetsz az ügyért. Reklámozd a regényeket minden platformon, ahol csak tudod, írj róla fórumokban, hozzászólásokban, terjeszd az igét Facebookon vagy más internetes felületeken, és azt írj nekem. Nem ígérem, hogy mindenkinek adok érte ingyen példányt, de elképzelhető.

Szerző: Phoenix Wolf Kategória: Hírek

Kibergenezis előzetes

9781544843476_frontcoverMivel a napokban megjelenik a Lost Galaxy könyvek legújabb része, a Kibergenezis, ezért következzék most pár mondat elöljáróban a regényről.

A Kibergenezis nem a Bukott Angyalok sorozat része olyan értelemben, hogy jobbára mások a szereplői és nem a korábbi regényfolyam eseményeit viszi tovább. Ez a regény egy mellékszálat dolgoz fel (idegen szóval spinoff), és időrendileg a Törékeny Horizont és a Titáneső közé esik. A főszereplők a korábbi regényekből már itt-ott ismerősek lehetnek, és akik olvasták az egész eddigit sorozatot, azok rengeteg kapcsolódási pontot fognak találni. Mindezek ellenére sem javasolnám, hogy a Horizont után és a Titáneső előtt olvassa el valaki; elég sok olyan háttér információ jelent meg a harmadik és negyedik regényben, amelyek segítik a Kibergenezis eseményeinek megértését.

És akkor jöjjön egy részlet:


Ryan eleresztett egy sorozatot a karja alatt a HK522-esből, mielőtt bevetette magát a jobbra nyíló ajtón. A háta mögött nehéz lövedékek tépték fel a folyosó falát, fémrepeszeket zúdítva a mögötte futó Miller közlegényre. A férfi megtántorodott és a falnak esett, de mielőtt még Ryan beránthatta volna az ajtó viszonylagos fedezékébe, egy sorozat csapódott a fejébe. Koponyaszilánkok, vér és agyvelődarabok robbantak Ryan sisaklemezére.

Lepillantott az 522-es digitális kijelzőjére. Összesen kilenc töltény maradt a tárban. A fegyver vörösen villogva figyelmeztette az újratöltésre, de Ryan tudta, hogy az utolsó – hatodik – tartaléktárat egy perce csattintotta a helyére. Talán ha elérné Miller puskáját, futott át az agyán. De az ötletet azon nyomban el is vetette. Az őket üldöző biztonságiak azonnal kiszúrnák, és ez jobb esetben is a kezébe kerülne.

Lihegve újabb próbát tett a sisakba épített rádióval, de az arclemezre vetített kijelző sarkában továbbra is csak a “NO SIGNAL” felirat villogott. Ennyi. Ha a bejutáshoz használt sikló túl is élte, a pilótán kívül aligha érkezhet bárki a segítségére. Klaus egységét a szeme láttára darálták le a biztonsági egységek tenyészei, és a saját osztagából is már csak ő maradt. Szomorú pillantást vetett Miller fej nélküli hullájára. A fiú a támadás előtt lett húsz éves; együtt ünnepelték a születésnapját az akció előtt. Wesley, Oleg, Paul, mind ott maradtak valahol a vértől iszamós folyosókon. És most érte is eljönnek. A sisak kijelzőjén vibráló térképen egyértelműen látszott, hogy az a járat, ahova visszaszorították őt zsákutcába torkollik. Az ajtók mindegyikén vörösen izzottak a vezérlőpanelek: a biztonsági riadóval együtt mindet lezárták. Percekbe tartana kinyitni akár csak egyet is. Percei pedig már nem voltak. A hirtelen beállt csendben ki tudta venni a közelítő lépteket.

Az akció az elejétől fogva kudarcra volt ítélve. A Cryogen Erasmus-9 kódnevű létesítményét alig egy hónapja azonosította a hírszerzés a V374 Pegasi kiterjedt Oort felhőjében. A Yenkow elemzői azt gyanították róla, hogy itt készítik elő azt a titkos biotechnológiai projektet, amelyet az óriáscég tenyészkatonáinak továbbfejlesztésére kíván felhasználni. A Fuujin incidenst követően azonban megroppant a bizalom a Cryogen felé, és a Flotta vezetése úgy döntött, hogy maga jár utána az ügynek. Annál is inkább, mivel az óriáscég vezetősége mereven elutasított minden feltételezést, amely idegen technológiák kutatását pedzegette. A hírszerzők szerint azonban a projekt létezik, és a kulcs hozzá az Erasmus-9-en kéne, hogy legyen.

Hát, ha itt is van, akkor arról mi nem sokat fogunk megtudni, gondolta keserűen. Feltolta a sisak lemezét, és kiköpött oldalra. Három napot zötykölődtek az álcázott siklóikban, amíg azok letették őket erre a jelöletlen aszteroidára, jó tíz kilométerre az állomástól; egymástól átellenes oldalon a két csapatot. Bár az indulás előtt a csapatparancsnokok többször is kérvényezték, hogy legalább egy felderítő hajót küldjenek a bevetés előtt a térségbe, a nagyfejűek mindent lesöpörtek az asztalról. Az előkészítés hiánya pedig törvényszerűen vezetett ide. Alig tettek meg ötven métert az állomás folyosóin, amikor megszólaltak a szirénák és lezártak a szakaszoló ajtók. Nem sokkal ezután előkerültek a tenyészek is. Teljes harci vértben, harctérre tuningolt fegyverekkel, a legmodernebb elektronikával támogatva. Két embere az első másodpercekben elesett, a harmadikkal az egyik keresztfolyosón előkerülő robot végzett, amikor megpróbáltak áttörni Klaus csapata felé. A lánctalpas szörnyeteg a két gépágyújával ementáli sajtot csinált az egész helyből, és mindenkiből, aki abban a szobában rekedt. Most Miller is magára hagyta. Ha maradtak is illúziói a győzelemről, azok valahol a vérben úszó folyosókon maradtak.

Idegesen a falnak vetette magát, és rutinszerűen újra ellenőrizte a tárat. A vörös kilences szembántóan világított a tenyérnyi kijelzőn egy sor státuszüzenettel tarkítva, amelyeket a szkafandere továbbított rá. Valami csoda folytán az integritás még ép volt, de levegője már alig maradt. Valószínűleg az egyik repesz eltalálhatta a tartályt. A tartalék azonban még bíztatóan zöld volt. Minden más ikon sárgában és vörösben úszott.

A másodpercek csigalassúsággal teltek. Idegesen az ajkába harapott és továbbra is mereven nézte a folyosó végét, ahol az ellenségnek kellett volna feltűnnie. Semmi. Állított a külső mikrofonokon, hátha meghallja őket, mivel a szeizmikus érzékelőnek sajnos nem sok hasznát vette idebent. A feszült várakozást a sisakba épített hangelemző csipogása törte meg, amely mozgást prognosztizált a folyosószakasz túloldalán. Az éles pityegésbe váratlanul dulakodás zaja vegyült, fémes sikoltásokkal és elfúló hörgésekkel téve teljessé a zűrzavart. Ryan előrébb óvakodott, engedve a kíváncsiságának. A sarokhoz érve mély levegőt vett és kiperdült a folyosóra. A HK-t arra a helyre szegezte, ahol a tenyészeket sejtette, és felkészült, hogy legalább egyet magával vigyen a genetikai szörnyszülöttek közül a pokolra. A várt golyózápor azonban elmaradt.

Görcsösen szorongatva a puskát tett egy lépést előre, miközben kimeredt szemmel bámulta a ritkás füstből kibontakozó látványt. A falnál három megtermett testpáncélos katona feküdt vérbe fagyva. A földön fekvő negyedik társuk felett egy vékony alak állt testhez simuló mimetikus páncélban, és ebben a pillanatban rántotta ki a kardját a testből. A felcsapó vérpermet cseppjei legördültek az örvénylő álcaruhán, mintha csak az anyag kivetné magából a többi koszhoz hasonlóan. Még ilyen közelről is csak bizonytalanul tudta kivenni a körvonalait; leginkább festett, mintha egy átlátszó jelenés lenne a folyosó közepén. Egy jelenés, amelyből két, kékesen irizáló pengéjű kard sarjad. Az alak gyakorlott mozdulattal lerázta a vércseppeket a katanákról, és feléje fordult. Mögötte a folyosó végén egy kiégett harci robot füstölgött, feketeségbe burkolva a járat többi részét.

Ryan kijelzője elsötétült, majd sisteregve újra életre kelt és egy új, eddig soha nem látott státuszüzenet jelent meg rajta. NO PARA. Ó, anyád…

Az előtte álló alakról lefoszlott a mimetikus álca, mintha csak egy köpenyt dobott volna a földre. Egy magas, karcsú, fekete hajú lány állt előtte szürke, testhez álló ruhában. Az arcát nem látta a ruhához tartozó arclemez miatt, de a vállán, a szövetet mindenütt beborító, kékeslilán világító szemölcsre hasonlító emitterek között egy szárnyas alak rajzát pillantotta meg, kezében lángoló íjjal.

– Ideje lelépni innen katona. – A fülében csendülő hang nem tartozhatott az előtte álló lányhoz, ugyanis a rádióból jött. Abból, amelyik elvileg a csapat kódjaira volt beállítva.

– Ja, és én a helyedben inkább leereszteném a fegyveredet. Artemis ma kissé ingerlékeny. Kár lenne, ha karikára vágna téged is. – A rádión keresztüli hang szinte vidám volt. Mintha csak egy kávéházban csevegne, és nem egy ellenséges támaszpont közepén.

– Ki vagy te? – nyögte végül összeszedve magát. – Mármint úgy értem, hogy… –Kaparta a torkát a füst.

– Úgy érted, hogy ki ölte meg a biztonságiakat? Hát mi. – Leplezetlen büszkeség csendült a hangjában. – Valakinek ezt is el kellett intéznie! Ha már ilyen csúnyán elkeféltétek ezt a behatolást. Azt hittük, hogy megússzuk azzal, hogy tőletek elszedjük az adatokat, nem gondoltuk, hogy nekünk kell…

– Fogd be, Orion. – A másik hang mélyebb és sokkal nyersebb volt, mint az előző. A lánytól jött, aki átlépte közben a hullákat. Az egész testtartása fenyegetést sugallt. – Meg kéne már tanulnod, hogy ne beszélj annyit feleslegesen.

– Oké, oké. – A másik kissé morcosabban válaszolt, de nem szólt többet.

– A hármas folyosó, amin bejöttetek, most éppen tiszta. – Az alak a kardjával a fekete füstbe burkolózó járat felé intett. – Ha összekapod magad, eléred a kijáratot mielőtt az erősítés ideér.

– És te? – A kérdést azonnal megbánta, amint kibukott belőle. A lány feléje fordult. Az arclemez kifejezéstelen ürességén át is érezte a pillantását. Beleborsódzott a háta.

– Az nem a te dolgod. – Elindult a folyosón oda, ahol eddig Ryan bujkált. Elhaladtában végigmérték egymást. A vállán hullámzó nyilas angyalkép szinte égette a retináját. Aztán a ruha holovetítői életre keltek, és a nő újra eggyé vált a fallal. A jöttére feltárult az egyik eddig zárt ajtó. A férfi a szeme sarkából még látta, hogy a lezárást mutató vörös fény a nyitás pillanatában zöldre váltott, majd amint elnyelte az örvénylő alakot, ugyanúgy be is záródott mögötte.

Szerző: Phoenix Wolf Kategória: Hírek

Megjelent: A dicsőség szilánkjai II.

shards_of_glory2_coverElkészült, itt van, megérkezett! Egy éves várakozás után megjelent végre A dicsőség szilánkjai II, a majdnem pontosan egy éve megjelent első rész folytatása, amely egyben a Bukott Angyalok ciklus zárókötete is. A regényben végre fény derül számos titokra (bár legalább annyit kapunk majd helyette) és a Törékeny Horizontban megkezdett, és a Titánesőben folytatódott események is beérnek majd, hogy egyszer és mindenkorra megváltoztassák a Lost Galaxy világának történelmét.

A New Eden elleni támadás után fellángolt polgárháború szétszakította az ötven éve fennálló Szövetséget, és protoállamok sorát hozta létre, élükön a Cryogen védőszárnyai alatt született Liberty Unióval. Miközben a Magvilágokon egyre jobban kiéleződik a helyzet, a periférián egy új alapokra helyezett koalíció kezd formálódni a Föld egyeduralma ellen. Ryland Degraw utasítására Henry Oxborn egy veszedelmes haditervet dolgoz ki a konfliktus megoldására, amely azonban nagyban támaszkodik az újdonsült szövetségeseikre.

Ahogy az események felgyorsulnak, és örvényük magával rántja hőseinket, egyre inkább nyilvánvalóvá válik számukra, hogy döntéseiken immár magának az emberiségnek a sorsa áll vagy bukhat.

Mivel ez a regény a korábbiaknál is komplexebb módon foglalkozik a világgal, és számos utalás található benne a korábbi eseményekre is, ezért hozzákapcsoltam egy közel harminc oldalas függeléket is, amely reményeim szerint segíti majd az eligazodást a történetben. Mivel a könyv az első rész közvetlen folytatás, ezért mindenképpen azt javaslom, hogy először azt olvassátok el, mert csak azzal fog teljes egésszé válni a történet.

Jó olvasást hozzá!  Remélem ti is annyira szeretni fogjátok, mint amennyire én élveztem az írást.

A regény elektronikus formái továbbra is a Creative Commons licencmegállapodás hatálya alá tartoznak, azaz változatlan formában továbbadhatók, ingyenesen letölthetők. Sőt, kifejezetten kérném, hogy ha szeretted az írásaimat, regényeimet, vagy csak szimplán egyetértesz a kezdeményezéssel, oszd meg barátaiddal. (Ha használsz Facebook-ot, akkor az kitűnő lehetőség erre;kattinsd itt jobbra a FB oldalunkra, like-olj minket, majd oszd meg a megjelenés hírét a faladon.) És ha elolvastad, és szeretnél róla beszélni, akár itt, akár a Facebook csoportunkban írj róla.

Mivel ingyenes könyvként a Dicsőség szilánkjainak, sőt, a többi Lost Galaxy könyvnek is a sikere az ismertségen múlik, ezért nagyon örülnék, ha a híre minél több emberhez eljutna. Ha tudsz, írj róla cikket, kritikát, vagy bármit az általad is látogatott internetes oldalakra, hogy minél többen kézbe vehessék a könyveimet.

A dicsőség szilánkjai II – 2. részlet

33

Közeledett a vihar.

A látóhatárig nyúló haragoszöld tenger felett már gyűltek a nehéz esőfelhők. Időnként villámok fénylettek fel bennük, mintha az orkán erejű szél hátán vágtázó viharfront így fenyegetné a kicsiny szigetet. A több méter magas hullámok azonban hiába ostromolták fáradhatatlanul a mélyben elnyúló sziklafalat; erejük lepergett a kövekről, míg végül a felcsapó sós permetet a szél magával ragadta.

Caitlyn mélyen beszívta a friss esőillatot, és lehunyt szemmel élvezte az arcát áztató nedvességet. A szirtfok tövében megtörő hullámok bömbölésén keresztül már hallani vélte a távoli mennydörgések moraját. A vihar kezdett erőre kapni, hatalma előtt recsegve hajlottak meg a fák. Szinte már-már dacosan markolta meg a keskeny korlátot, amely a mélységtől elválasztotta, és hangosan kacagva küzdött az elemek erejével.

A vihar zaját átszakító éles süvítés egyszerre volt zavaró és megnyugtatóan ismerős. Az ég felé fordulva résnyire nyitott szemein át megpillantotta a lefelé ereszkedő siklót. Csúf, katonai típus volt, a szürke és a kék árnyalataiban pompázó geometrikus álcafestéssel. Pilótája a hajtóművek nyers erejével próbálta egyenesben tartani, de minden igyekezete ellenére a gépet falevélként dobálta az orkán. Jó egy percébe tellett, amíg a leszállóplatform közepére kormányozta magát, hogy végül egy csattanós leszállással érjen földet a betonon.

Fél szemmel rásandított a csuklóján kivilágosodó képernyőre. A mókának tehát vége. Még egy utolsót szippantott az esőillattal terhes levegőből, majd elfordulva az egyre kaotikusabbá váló látványtól, futva elindult a parkban megbújó villa felé. Odaérve gyorsan bezárta maga mögött a parkra néző üvegajtót, és a parkettán nedves nyomokat maga mögött hagyva elszaladt a fürdőszobába. Mire jó tíz perc múlva előkerült, a vendége már nappaliban várt rá.

Amíg ő bent tisztálkodott, a házat irányító számítógép a programjának megfelelően tüzet csiholt a kőből épített kandallóban. A fahasábokra ropogva felkúszó lángnyelvek előtt egy magas gallérú köpenyt viselő férfi állt, aki a tűz felé fordulva szárítgatta magát. Caitlyn lesimította az egyenes szabású sötét nadrágot, begombolta a zubbonya legfelső gombját, majd csendben leült abba a fotelbe, amely pont az üvegajtó és az odakint tomboló vihar felé nézett. Ez vált a kedvenc helyévé az elmúlt napokban.

Néhány percig csak a tűz ropogása és az ablakok rázkódása hallatszott. Végül a férfi lassan megfordult és kilépett az árnyékból. Henry Oxborn. A sejtése tehát beigazolódott. Az Unió hőse személyesen jött el hozzá.

– Üdvözlöm, admirális.

– Lyman kapitány. – Oxborn élőben idősebbnek tűnt, mint ahogy a médiában lefestették, de még így is hozta a szokásos toborzó poszterre illő képet. A nedves viharkabátban most ráadásul pont úgy nézett ki, mintha egy tizenkilencedik századi hadihajó hídjáról toppant volna be ide. Volt benne valami, talán a mosolya, talán az ősz szakálla, amitől a lány egy pillanatra ellazult.

A varázs azonban nem tartott soká. Összeszorította a fogát és felállt, hogy fogadja Oxborn kinyújtott kezét.

– Örülök, hogy végre megismerhetem, kapitány. Már jó ideje szerettem volna leülni magával. beszélgetni.

Az ajtóban megjelent az egyik tenyészkatona, azok közül, akik a villa biztonságáért feleltek. A fiatal nő két poharat és egy gőzölgő teáskancsót egyensúlyozott be egy tálcán. Oxborn levette a köpenyét, a nőnek adta, majd átvette a tálcát. Azt asztalra rakta, töltött magának és Caitlynnek a forró italból. A lányt lenyűgözte ez a szinte családias kép.

– Először is elnézést kérek kapitány, hogy ez idáig kénytelenek voltunk itt tartani. Bármit is gondoljon, ez részben a saját biztonsága érdekében is történt.

– Igazán lenyűgöző volt a kilátás – intett a lány a kinti vihar irányába. – Viszont a társaság elég unalmas.

Oxborn halványan elmosolyodott a megjegyzésre. A Proteust a megadása után megszállták a Nemzetőrség katonái, őt pedig azonnal elválasztották a legénységétől. Néhány órán belül egy siklóban találta magát, amely egyenesen ide hozta. Amennyire fel tudta mérni, a Liberty déli féltekéjét kitöltő óceán egyik lakatlan szigetén lehettek. A villa személyzetét adó robotokon és az őrséget alkotó néhány tenyészen kívül csak pár lusta fóka meg a szirtfalat lakó tengeri madarak éltek errefelé. A híreket teljesen elzárták előle. A tenyészek a betanult egyenválaszokon kívül semmit sem voltak hajlandóak elárulni, így egy idő után feladta a próbálkozást velük.

– Becksmann általában ide vonult vissza, amikor nagyritkán szabadságot vett ki. Ez tűnt a legjobb választásnak abban a bolondokházában, ami a támadást követően beütött. – Megrázta a fejét, mint aki még mindig nem hiszi el az egészet, majd beleivott a teájába. – Gondolom seregnyi kérdése van.

– Érdekes, én azt gondoltam, hogy itt ön fog kérdezni – jegyezte meg epésen Caitlyn, de az admirális arcára pillantva ezt rögtön meg is bánta. Amaz lassan megcsóválta a fejét.

– Amit tudni akartunk, azt már elmondta.

Az elfogásuk után azonnal kihallgatták, ahol részletesen beszámolt nekik mindenről. Úgyse lett volna értelme titkolózni.

– A többit pedig a Proteus naplóiból, illetve a legénységi meghallgatásokból megtudtuk. Természetesen mindannyian jól vannak – tette hozzá sietve, mielőtt még Caitlyn megkérdezhette volna.

– Mi lesz velük?

– Ez sokban múlik azon, hogy miben tudunk mi megállapodni. – Oxborn letette a poharát az asztalra és hátradőlt. – Lyman kapitány, önök hatalmas szolgálatot tettek a Libertynek, sőt, az egész Uniónak. Ha nem derítik fel a vírus létét, és nem cselekednek időben, akkor most nem beszélgetnénk itt. Azzal, hogy megakadályozták a Szövetségiek tervét, milliók életét mentették meg.

– Sikerült kideríteni, hogy mit akartak ezzel egyáltalán? – A kérdés azóta furdalta az oldalát, amióta ide került. Volt ideje gondolkodni eleget.

Oxborn lassan ingatta a fejét.

– Részben sikerült már összerakni a tervet, bár vannak még homályos pontok. Az egész nagyon bonyolult, sőt én néha már úgy érzem, hogy feleslegesen túlbonyolított. Olyan, mintha az, aki kitervelte, nagyon biztosra akart volna menni.

Az admirális felemelte a kezét és számolni kezdett az ujjain.

– A támadás előtt nem sokkal egy csoport, amely már korábban is végrehajtott egy adatlopást, behatolt a Cryogen központjába. Ott egy számítógépes bombával egy időre megbénította a teljes biztonsági rendszert. Eközben egy másik vírust is útjára indítottak. Ez egy ideig a cég belső hálózatán terjedt, majd kiszabadult, és célba vette az elsődleges célpontjait, a hipertéri hálózatot fenntartó gépeket. Ettől a teljes hiperháló kiesett – a káoszban pedig megérkezett volna a fertőzött hordozót szállító hajó. – Oxborn a kandallóban lobogó tűzbe nézett. – Az a hajó kizárólag uniós világok között repült, csak helyi lakosokat szállított, így gyanún felül állt. A szabályok szerint ugyan a kikötőben kötelezően elvégzik az érkező hajók biológiai ágensek után való átkutatását, de a hordozó immunoszupresszív kezelése miatt semmilyen tünetet nem produkálna, így nem találtunk volna semmit – feltéve, hogy egyáltalán lenne ideje bárkinek vizsgálódni a kialakult káoszban. Miután gond nélkül átjutott, fertőzhetett volna tovább.

– És rövidesen mindenki megfertőzödik. – Caitlyn megszédült a terv volumenétől. Akárki is eszelte ki, nem bízott semmit a véletlenre.

– Pontosan. A fegyver roppant virulens, bár önmagában nem csodaszer. Megfelelő számítási kapacitás birtokában a Hachiman tudósai napok alatt szintetizálták volna az ellenszert. Egy héten belül beindulhatott volna a gyártása. Azonban az Intézet központi szuperszámítógépe, amely a bolygón egyedüliként alkalmas lenne erre a feladatra, az első támadás alatt egy energialökéstől megsemmisült.

– Energialökéstől? EMP?

– A támadók jó előre felkészültek erre a műveletre. A gépbe a korábbi akciójuk során speciális részegységeket építettek, amelyek napok-hetek alatt feltöltötték magukat, és azóta csak a parancsra vártak. A szakértőim szerint a hiperháló összeomlása volt a jel, amelyre beindultak, bár ezt már elég nehéz rekonstruálni. Sajnos a merénylet, és az azt követő felfordulás miatt csak napokkal később tudtunk foglalkozni az üggyel.

– Milyen merénylet? Az elnök?

Oxborn nemet intett.

– Becksmann. McPharsen. És a Cryogen teljes igazgatótanácsa. Egy kibernetizált öngyilkos merénylő végzett velük, akiről azóta kiderült, hogy a Hírszerzésnek dolgozott. A csapat többi tagjáról csak hiányos információk állnak rendelkezésre, az is jobbára az egyetlen kihallgatható állapotú túlélő vallomásából származik.

– Akkor ki irányítja most a céget?

– Ryland Degraw. Ő a támadás egyetlen túlélője a tanácsból.

– Degraw… – Caitlyn próbált kutatni az emlékezetében. Olyan ismerős volt a neve, mintha már hallotta volna korábban. Végül beugrott. – Nem ő volt a New Eden ideiglenes kormányzója?

Oxborn zordan elmosolyodott. Bólintott.

– De. Egyúttal én vettem át a Nemzetőrség főparancsnokságát.

– Oh.

Caitlyn hallgatásba süllyedt, amíg magában végiggondolta a helyzetet. Ha mindezek igaz, akkor ezzel a Szövetség olyan útra lépett, amelyről nemigen volt visszaút. Ráadásul az akcióval végleg elmérgesedett a viszony a két hatalom között. Oxborn aligha fogja kivárni a következő hasonló kaliberű támadást, és ha az Unió nyilvánosságra hozza az ügyet, akkor számos támogatót találhat a harcához a függetlenek között. Itt totális háború lesz, semmi kétség.

Oxborn viszont túl sokat mondott el neki ahhoz, hogy csak úgy futni hagyja. Nem mintha lett volna hova. Sovány vigasznak tűnt, hogy a jelek szerint erkölcsileg jól döntött, amikor dezertáltak. Ez viszont most nem segített sem rajta, sem a legénységén.

– Mi a szándéka a Proteusszal?

Oxborn egy jó percig oldalra hajtott fejjel tanulmányozta. Szürke szemei mélyén érdeklődés csillogott; mintha azt latolgatná, hogy mire számíthat tőle. A végén Caitlyn már kezdte kényelmetlenül érezni magát.

– Lyman kapitány, önök egyfelől megmentették a világunkat. Mi több, az egész Uniót. A magam részéről nagyon remélem, hogy egy szép napon mindezt nyilvánosságra is hozhatjuk, és önök megkapják a hősöknek szóló elismerést. Egyszer – nyomta meg a szót, megrázva a fejét. – De nem most.

Caitlyn érezte, hogy összeszorul a gyomra. Számított valahol erre.

– Félnek a pániktól – suttogta.

– Igen. Az emberek bizalma mindeddig töretlen volt az Unió és a Cryogen irányába. Elhitettük velük, hogy itt a hátországban nem eshet bántódásuk. Mivel az állam még fiatal, ezért pontosan ezt az erős képet kell sugallnia. Ha egy ilyen volumenű támadás megtörténhet, és mindössze néhány hősön bukik csak el, akkor a szövetségeseinkben jogosan fog felvetődni a kérdés, hogy vajon ha egyszer őket éri majd támadás, lesz-e ott valaki, aki megmenti őket.

– Ezért inkább eltitkolják.

Oxborn szeme figyelmeztetőleg villant, de végül megenyhült.

– Helyesebb, ha csak azoknak áruljuk el, akikre tartozik. A döntés itt nem csak az enyém. Ez főleg Gruber és Ryland asztala. De én is támogattam.

– Akkor nem enged minket szabadon. – Nyelt egyet. Felkészült a legrosszabbra.

Az admirális felvette a poharát, a sárgás folyadékot a fény felé tartva tanulmányozta.

– A hajójuk finoman szólva sincs röpképes állapotban. – A tényszerű kijelentésre Caitlynba belenyilallt a veszteség érzése. Szerette a Proteust. De lassan tényleg ideje lesz szembenéznie azzal, hogy elvesztette a hajóját. – Egyébként sem lenne hová menniük. És igen. Csak úgy nem engedhetem szabadon. Az akciójukat túl sokan látták.

– Túl sokat is tudunk – legyintett lemondóan a lány. Oxborn megrázta a fejét. Arcára egy pillanatra visszatért a korábbi nagybácsis mosoly.

– Van két dolog, amelyről még tudnia kell. Valójában ezek sokkal inkább közrejátszottak abban, hogy úgy döntöttünk, ahogy.

– Miért van olyan érzésem, hogy ezzel csak még mélyebbre fogok süllyedni a sz… az ügybe?

Az admirális szeme körül vidám ráncok rajzolódtak ki a kandallóból áradó meleg fényben.

– Jók a megérzései. Szóval. Az első dolog, hogy alig pár órával maguk után megjelent a rendszerben egy tizenöt kereskedőhajóból álló raj, élükön a családja által birtokolt Grizzlyvel. Nem meglepő módon a szabadon bocsátásukat követelték az elnöktől.

Caitlyn némán emésztette a hallottakat.

– Honnan…

– A barátnője, a mi elkóborolt fekete bárányunk, Scarlett Masterson riasztotta őket. Stennis szerint igen meggyőzően érvelt maga mellett. Mindenesetre ahhoz elég jól, hogy idejöjjenek.

– Ha azt akarja, hogy a saját…

– Nem, nem akarom – vágott közbe Oxborn. Közelebb hajolt mélyen a szemébe nézve. – Soha nem várnák el ilyet, még a saját embereimtől sem. Vannak bizonyos értékek, amelyeket mindig szem előtt tartok. Ezekből nem engedek, akármi is történjék. – Egy ideig némán farkasszemet néztek. Caitlyn végül megértette. Bólintott.

– Akkor miért mondta ezt el nekem?

– Amiért elmeséltem a támadás részleteit is. Mert értenie kell a helyzetet, mielőtt dönt. A megállapodás a Stennis-féle kartellel nagyon jó úton halad, mert bár a módszereink mások, de valójában mindannyian ugyanazt akarjuk. Ha ezt ők is felismerik, akkor a többi már jön magától. A szabad kereskedők hajlamosak ellenséget keresni ott is, ahol nincs. A cégek pedig abból is pénzt akarnak csiholni, amiből nincs értelme. De ez változni fog.

– Azaz üzletet kínáltak nekik.

– Vág az esze. A háborús logisztika rengeteg pénzt jelenthet nekik, kellően elszántak ahhoz, hogy ezt bevállalják. Az újjáépítésben is szükség lesz szállítmányozásra. Jut elég munka majd mindenkinek. Az Unió szabályozza a versenyt, ők pedig szavazati jogot kapnak, amellyel beleszólást nyernek az ügyekbe. Ez az ajánlat dióhéjban.

– Nem lep meg, hogy Stennis ezt elfogadta. De a többiek? Vagy mindenkivel leülnek külön-külön?

– Változnak a dolgok. A Kartell a szemünk láttára épül ki. Már sokkal többek pár elszánt kereskedőnél, akik az érdekeiket védik. Majdnem száz család csatlakozott már a szervezetükhöz; a hír futótűzként terjed végig az Unión, és még azon is túl. Sorra érkeznek az újabb hajók, némelyik egyenesen a Szövetség másik feléről. Ha lefektetik a működésük alapjait, egy új – de facto – óriáscégként léphetnek a porondra.

– Hmm. Meglátjuk. – Caitlyn megpróbálta elképzelni, amint az apja részt vesz egy igazgatótanácsi ülésen, ahol további kereskedőcsaládok képviselői ülnek egy asztal körül. Elég nehezen ment.

– És mi volt a másik dolog, ami miatt most itt beszélgetünk?

Oxborn benyúlt a kabátja alá és egy adattáblát tolt elé. Beütött pár kódot, majd átnyújtotta neki. A csillagörvényes logó alatt megjelent egy seregnyi dokumentumra mutató ikon.

– Ezt olvassa végig. Jó hosszú, de megvárom. Aztán ennek tudatában döntenie kell.

– Miről?

– Hogy elfogadja-e az ajánlatomat, és csatlakozik a Proteusszal a Nemzetőrséghez.

lng_logo

A Dicsőség Szilánkjai II – 1. részlet

Hírek a Dicsőség Szilánkjai II háza tájáról. 🙂 Ha a jelenlegi terveinken nem kell újfent módosítanunk, és ShadowHawk lektor 128. határidejéből nem lesz egy 129. (ami általában +2 hét az előzőhöz képest 😀 ), akkor Húsvét egy szép időpontnak néz ki a regény megjelenésére. Mivel így már csak keveset kell aludni odaáig, úgy gondoltam, hogy kedvcsinálóul közreadok néhány kisebb részletet a könyvből.

Negyedik könyv: Hamu Akár a Hó

(Nem biztos, hogy negyedik marad, azaz folytatja az előző kötet számozását, de jelenleg még az)

42

A látóteret uraló 51 Pegasi napkorongja még a hajó szűrőin keresztül is szinte perzselte Karin szemét. A csillag koronájából íves lángnyelvek emelkedtek ki magukkal ragadva az alant lángoló pokol egy-egy darabját, hogy aztán megsemmisülvén fehéren izzó hidrogénpamacsokat böffentsenek a bolygóközi térbe. A kitörések között tucatnyi napfáklya tört az űr felé a himlőhelyekkel borított felszínből. Mintha csak a pokol maga készülne kitörni; egy napvihar még a legvakmerőbb űrhajósokat is fokozott óvatosságra intette. És amit látott, az is csak halvány árnyéka volt annak a kemény részecskeviharnak, amely az egészet kísérte.

Mindezek azonban nem árthattak nekik. Bár Azrael biztos volt benne, hogy nem esne baja akár a koronában sem, Karin jobbnak látta, ha a Pete-től kapott útvonalon, a roppant szűk pályán keringő bolygó árnyékában közelítik meg a céljukat. A védelem ugyan nem volt teljes, mivel a gázóriás innen már nem tudta kitakarni a teljes napkorongot, de több volt a semminél.

– Ez lenne a Bellerophon? – Karin felkapta a fejét Scarlett suttogására, aki szinte hangtalanul lépett be a pilótafülkébe. A vörös hajú lány áhítattal szemlélte a növekvő bolygót az elülső kamerák képét mutató falon.

– Igen, ő az. Pegazus megszelídítője személyesen – mutatott ki teátrális mozdulattal.

– Mitől izzik így? – Ahogy egyre közeledtek, már ki lehetett venni a Bellerophon vastag, sötét felhőtakarói alatt izzó magmaszerű örvényeket.

– Ez egy forró Jupiter. – Scarlett értetlen arccal nézett vissza rá. – Van vagy ezer fok a légkörében; odalent valószínűleg még több. Mindez megfejelve a csillag közelsége miatti árapály erőkkel, hogy folyamatosan mozgásban maradjon minden a belsejében, és tovább fűtse a kohót. Ami a másik oldalán van, az még ezerszer durvább lehet. – Megrázta a fejét. – Nem túl gyakran találkozni ilyen bolygóval. Nyilván ezért is létesítették itt a kutatóállomást.

– Félelmetes. – A vörös hajú lányon látszott, hogy továbbra is a hatása alatt tartja a pokoli jelenés.

– Ja, az. – A Bellerophon lassan kezdte betölteni a látványt, de Karin elégszer látott már ilyet ahhoz, hogy ne kösse le túlságosan. – Rövidesen elérjük a harmadik holdat. De előbb ki fogunk lépni egy időre a fénybe.

Scarlett szórakozottan bámult tovább, nem válaszolt. Karin lehunyta a szemét. Minden idegszálával a repülésre összpontosított.

A hajó fokozatosan mérsékelte az eddigi rohanását és kiterítette a szárnyait, hogy kihasználva a nap közelségét újra feltöltse a telepeit. Ezzel együtt kisodródtak az árnyékból; a tűszerűen keskeny hajótesten végigsöpörtek az 51 Pegasi sugarai, fényesen csillanva a tükörsima fémen. Azrael módosította a burkolat paramétereit, de a kinti hőmérséklet így is azonnal emelkedésnek indult. A törzs körül feszülő láthatatlan pajzsok azonban elviselhető szinten tartották a melegedést.

A távolban feltűnt a harmadik hold sötét árnyéka. A keményre perzselt felületű kisbolygó éppen most hagyta a Bellerophon baljós korongját, immár sötét pupillaként sodródott keresztült a nap sárgán lángoló gömbje előtt. Karin hagyta, hogy Azrael még fürödjön egy kicsit a sugárzásban, majd felgyorsított, hogy utolérjék a távolodó holdat. A vörösesfekete, kráterekkel sűrűn szabdalt felszín szemmel látható növekedésbe kezdett, míg végül eltakarta előlük a napot, ezzel sötétbe borítva a világot körülöttük. Karin szinte tapintani tudta Azrael csalódottságát, ahogy bevonta az energiagyűjtő szárnyakat. Néha esküdni mert volna rá, hogy a hajó egyszerűen imád enni.

– Most merre? – kérdezte Scarlett a holdat fürkészve. – Elég kihaltnak néz ki.

– Valahol az északi sark környékén kell lennie. Aham… – harapta el, amikor megérezte a gyenge irányjeladó szignált. Olyan érzés volt, mintha bizseregne a bőre. – Meg is van.

 Lejjebb vitte Azraelt, végigsuhantak a komor sziklák felett. Néhány perc repülés után az íves horizonton végre feltűnt néhány fénypont, amelyekből fokozatosan egy durván megmunkált betonplató bontakozott ki, sarkain négy oszloppal. A leszállópályán túl, a távolban, csillogó napelemekből kirakott mező fürdött a csillag fényében. Óvatos tempóban az oszlopok közé siklott, lefékezte a hajót, míg végül egy helyben lebegtek a sziklák felett. Egy percig semmi sem történt. Aztán hirtelen por szállt fel odalentről; a platón egyenes repedések futottak végig. A hasadékok lassan kiszélesedtek, fény tört elő közülük. A háttérfényben kirajzolódó vastag kapuszárnyak komótos tempóban felnyíltak, feltárva az alattuk húzódó sziklakürtőt, alján a kivilágított dokkal. A hajó szinte eltörpült a gigászi bejáratban. Óvatosan ereszkedni kezdett a kürtő rücskös sziklafalak között. Amikor elérte az alján nyújtózó, járművekkel teli dokkot, kitolta a hajó lábait és hagyta, hogy Azrael megállapodjon a betonon.

– Megjöttünk. – Hangosan szusszant egyet. Bár bízott Pete információiban, egészen mostanáig volt benne egy kis félelem, hogy nem találják meg az indy bázist. – Előre megyek. Eddig várjatok itt.

A szék elengedte, felállt, majd kinyújtóztatva a hosszú repülésben elgémberedett tagjait hátrament a zsiliphez. Miután felöltötte a nanopáncélzatot, belépett a zsilipkamrába és lehunyta a szemét.

“Maradj készenlétben.” üzente hangtalanul Azraelnek, aki zavarba ejtő gondolataikkal válaszolt, mint az utazás kezdete óta folyamatosan. Karin most is érezte a Scarlett felé irányuló elfojtott gyűlöletét, és az utasokkal szembeni ellenérzéseit. Magában ő is örült, hogy végre megszabadulhat tőlük. Annak ellenére, hogy ő az elmúlt hetekben megkedvelte a vörös hajú lányt, Azrael a jelek szerint képtelen volt megbocsátani neki, és ezt nap mint nap éreztette is vele.

Odakint a roppant kapuszárnyak a helyükre csattantak. Néhány perc alatt helyreállt a légköri nyomás. Miután ellenőrizte neki a levegőt, Azrael felnyitotta előtte a zsilipet, de még egyszer utoljára átküldött egy aggodalmas érzést. A hajója néha kifejezetten elveszettnek tudott tűnni, sóhajtott magában miközben kilépett a betonra.

Alig húsz méterre Azraeltől egy szögletes formájú teherhajó zárta el a kilátást a dokk további részei elől. Bármerre fordult körbe, mindenütt további űrjárművek körvonalait pillantotta meg, amelyek a jelek szerint kitöltötték ezt a hatalmas föld alatti üreget. A feje felett a dokk kapuja szinte eltörpült a csarnok méretei mellett. Visszafordult a másik jármű lába előtt ácsorgó négytagú fogadóbizottság felé. Amikor felismerte az árnyékból kilépő első alakot, a mellkasát melegség járta át. A magas férfi előrelépett és a kezét nyújtotta neki.

– Üdvözlünk a Philonoe állomáson, Karin! – Az arcán kisfiús vigyor játszott. – Régen találkoztunk.

– Jó újra látni titeket, Eddy! – Hosszan átölelte a férfit, majd hasonlóan cselekedett a mögötte érkező Scottal is. A mellettük álló két fegyveres alak zavartan bámulta a jelenetet.

– Jól nézel ki – jegyezte meg Eddy, miután kibontakozott az ölelésből, és végigmérte a lányt tetőtől talpig. – Ez az a páncél? – Óvatosan megérintette Karin vállát, de aztán elrántotta a kezét, mint aki parázsba nyúlt. – Az eridanusiak meséltek róla rémtörténeteket. Őszintén szólva eddig nem nagyon hittem el őket.

– A hajó anyagából van – Karin végigsimította a karját borító réteget.

– Tehát igaz. Fantasztikus! Akkor te most tényleg eggyé váltál ezzel a…? – intette a fejével tétován Azrael felé.

Karin felvonta a szemöldökét, várva a mondat befejezését, de Eddy a jelek szerint nem tudta szavakba önteni a látványt. Végül talányosan elmosolyodott és vállat vont.

– Hogy van Pete? – vágott közbe Scott. – Mennyire súlyosak a sérülései? Az eridanusi összecsapás után azt hittük, hogy végleg elveszett. Jócskán meglepődtünk, amikor befutott az üzenete.

– Nem sok hiányzott, hogy tényleg így legyen. – Karin elkomorodott a barátja említésén. – Azraelnek sikerült megmentenie, most pedig a legjobb ellátást kapja, ami csak pénzen megvehető. Az orvosa azt ígérte, hogy helyre fogják állítani. – Kényszeredetten vállat vont, látva a fiúk elfelhősödő tekintetét. – Ez viszont még eltart egy ideig. Ezért küldött engem maga helyett.

– Az jó – szusszant Scott és elmosolyodott. – Nagyon sokan aggódnak itt érte. Amikor megtudtuk, hogy a fiúk… – Eddy megmerevedett a mondat közepén. Pupillái hirtelen óriásira tágultak. – Hogyaza… – Természetellenesen gyors mozdulattal nyúlt a háta mögé, előrerántva az övéből egy nagydarab fekete pisztolyt, amelyet valahova a lány mögé szegezett.

Karin megpördült. Vádlóan mérte végig a hajó zsilipajtajában álló Scarlettet, aki éppen földbe gyökerezett lábbal nézett farkasszemet a rá meredő fegyvercsővel. Moondog kilépett mögüle, határozott mozdulattal eléállt és karba fonta a kezét.

Karin tekintete Eddy gyűlölködő arcára esett.

– Ez mit keres itt? – szűrte a férfi a fogán keresztül a szavakat. – Mit akar ez jelenteni?

– Tedd el azt a fegyvert, haver – szólalt meg Moondog nyugodtan, de mégis fenyegető éllel a hangjában.

– Lépj el onnan! Veled nincs dolgom. Csak ezzel a… – Eddy oldalra intett a fejével. A két mögötte várakozó katona is felemelte a puskáját.

– Oké, akkor most mindenki megpróbál lenyugodni! – Karin mély levegőt vett és megrázta a fejét. – Senki nem fog lelőni itt senkit! Eddy, tedd el az a pisztolyt!

– Nem hiszem el, hogy pont vele álltál össze! – Csalódottan bámult rá, de a pisztoly nem engedte le. – Elfelejtettél mindent, amiért harcoltunk?

– Ez a dolog sokkal fontosabb, mint a bosszú, Eddy. Arról nem is beszélve, hogy Scarlett már régen nem az az ember, akit mi akkor megismertünk.

– Csak azt ne mondd, hogy megjavult. Azt ezek soha nem szoktak. – Megrázta a fejét, mint aki nem akarja elhinni, amit lát. – Hallottam rólad is elég cifra dolgokat. Hogy beálltál a Cryogenhez. Sőt, olyat is, hogy te léptél Becksmann helyébe. Eddig próbáltam azt hinni, hogy mindez ostobaság. De ez a nő…ez – kereste a szavakat, amivel kifejezhetné a benne dúló vihart. Láthatólag nem nagyon találta.

– Bonyolultabb ez ennél. Bízzál bennem, Eddy! Vagy ha bennem nem is, legalább Pete-ben!

– Igaza van Ed – tette a kezét a barátja karjára Scott. Rövid küzdelem után sikerült lenyomnia a föld felé. – A főnök biztosan tudja, hogy mit csinál. Emlékezz, mit üzent! Hogy mindenben csináljuk azt, amit Karin mond!

Scott intett a katonáknak is, hogy pihenjenek, akik megkönnyebbült arckifejezéssel eresztették le a puskákat. Érződött, hogy nekik pont olyan kellemetlen az eset, mint Karinnak. A lány odalépett Eddy mellé és megfogta a vállát.

– Ígérem, meg fogod érteni. Most pedig menjünk.

Scott megkönnyebbülten sóhajtott amikor Eddy, még mindig gyűlölködő pillantásokkal méregetve Scarlettet, elrakta a pisztolyát és szó nélkül sarkon fordulva elindult a bázis mélye felé.

– Nehéz leszámolni a múlt kísérteteivel, mi? – súgta oda Karin Scarlettnek, amikor közelebb sodródtak. A vörös hajú lány nyelt egy nagyot. Mint aki karót nyúlt, olyan mereven nézett előre.

– Még sokkal nehezebb, mint gondolnád.

Hades

Csak úgy, könnyű ujjgyakorlatként gyártottam egy új Lost Galaxy témájú háttérkép-csomagot nagy méretű telefonkijelzőkre (2160×1080-as full hd-s androidra lettek méretezve, de elvileg bármilyen normál droid képes lesz ezt levágni megfelelő méretre.). Extraként érkezik velük egy normál számítógépekre való háttérkép is. (1920×1080-ban) Használjátok őket egészséggel 🙂

hades_over_the_galaxy_lg

hades_nearing_earth_2160x1080_lg

morrigans_in_space3_lg

hades_over_the_galaxy_1920x1080_lg

 

Törékeny Horizont kritika a Profundis Librumon

A Profundis Librumon megjelent egy nagyon olvasmányos kritika a Törékeny Horizontról, amelyet itt tudtok elolvasni:

http://profunduslibrum.blogspot.hu/2013/08/phoenix-wolf-torekeny-horizont.html

Jó olvasgatást hozzá!

Nekem egyébként mindig nagyon érdekes látni, hogy mások hogyan látják a regényeimet, mit tartanak benne jónak és mit nem. Mindamellett, hogy az észrevételekkel simán egyet tudok érteni (naja, csak fejlődtem valamit az elmúlt öt-nyolc évben (Az LG1-et 2005-ben kezdtem, és a nagyja 2006-os írás), ha másban nem is, de legalább a hibák felismerésében 😀 ). Kíváncsi vagyok például, hogy kinek hogy tetszik az a fókuszváltás, amit a Titánesőben elkövettem, vagy éppen az LG3 fordulatai.

Az utolsó észrevételhez viszont csak annyit teszek hozzá, hogy ha a cég nem is, de valaki más ki fogja még ezt a szálat használni – ha nem is túl nagy sikerrel… 🙂

Túl az ötszázon

Eredetileg akkor akartam írni egy bejegyzést, amikor a Dicsőség Szilánkjai eléri a 300. letöltését. El is terveztem, hogy This is Sparta! felkiáltással kezdem majd, de aztán olyan gyorsan magunk mögött tudtuk a 300. letöltőt, hogy én magam is elvesztem a számolásban. Mostanra viszont a különféle csatornákon keresztül elértük, sőt már meg is haladtuk az ötszázadik letöltést.

Ha összeadom a számlálók értékeit  akkor a következő letöltési adatok jönnek ki:

Törékeny horizont (Lost Galaxy I.): 1854 (MF) + 63 (1st) + 487 (core) + 142 (canada) = 2546

Titáneső (Lost Galaxy II.): 1298 (MF) + 63 (1st) + 493 (core) + 142 (canada) = 1996

A dicsőség szilánkjai I. (Lost Galaxy III.): 365 (MF) + 63 (1st) + kb. 50 (core) + 142 (canada) = kb. 620

(egyébként a Hazatérés is közel jár az 1000-hez)

Ez nagyon szép szám 🙂 Az utolsó tételnél a bizonytalanságot az okozza, hogy a magra történt feltöltésünket néhány órán belül törölték (amiért továbbra is csupa szépet és jót kívánok a kedves troll kollégának), viszont ott pár óra alatt hoztuk össze az ötvenet 🙂 A kanadai letöltéseket sem tudom pontosan, de ennyien köszönték meg, tehát gondolom ők mind leszedték.

Közben egyébként már készülünk a negyedik, a sorozatot lezáró kötettel. (legalábbis ezt a sorozatot lezáró, lehet még másik) Félig már ki van javítva, tehát a szeptember-október környéki megjelenés szinte biztosra vehető.

Nyerj egy Lost Galaxy könyvet!

A mai nap megérkezett A dicsőség szilánkjai I.-nek az első könyv-formájú példánya, és ezt, illetve magának a regénynek a születését megünnepelve úgy gondoltam, hogy meglepem az egyik látogatómat egy példánnyal. A győztes választhat, hogy egy Törékeny Horizontot vagy egy Dicsőség szilánkjai I.-et szeretne kapni.

A feltételekért látogass el a Lost Galaxy oldalára a Facebook-on, és ha már ott vagy, like-old és oszd is meg az oldalt, hogy minél több barátodhoz eljusson a híre. A hírfolyam tetején található “nyerj egy Lost Galaxy könyvet”  kezdetű bejegyzést oszd meg és már esélyes is vagy a nyereményre.

untitled

20130424-_MG_3073

 

Szerző: Phoenix Wolf Kategória: Hírek